Piaci környezet
Ahogy a verseny élesedett az elmúlt évtizedek során, a különböző gazdasági szektorokban működő üzleti döntéshozók egyre jelentősebb mértékben kezdték alkalmazni az iparági, gazdasági szektor szerinti specifikus komplex megoldásokat. A folyamatos versenyben az idő és a költéshatékonyság egyértelműen előtérbe került, egyre kevesebb megrendelő akar foglalkozni egy adott termékelőállítás részmunkálataival, és amennyiben van elérhető megoldás, azt outsourcing segítségével próbálják megoldani.
Ez a változás az elektronikai termékek piacát is jelentősen átalakította. A hagyományos EMS megoldásoknál két alapvető irány alakult ki e tekintetben. Az egyik a nemzetközi cégek elvárásait követi, ahol a szervezés, a folyamatok menedzselése a belső szervezetben általában megoldott, így a beszállítókkal való kapcsolattartáson van a hangsúly, de a különböző részmunkákat elvégző beszállítókat a megrendelő oldalán magas szinten képesek menedzselni. De már ebben az esetben is elvárás, hogy egy-egy alfolyamat egy adott beszállítóhoz tartozzon, legyen egy adott felelős az elvégzett munkáért, és amennyiben további albeszállítókra van szükség, azt menedzselje a megrendelőhöz közvetlenül kapcsolódó beszállító. Vagyis a TIER 1-es beszállítók felelősségét megnövelték. A másik irány a kisebb cégek termékelőállítása, ahol általában költséghatékonysági tényezők miatt nincs belső erőforrás a részfolyamatok beszállítóinak összehangolására, kontrolljára, menedzselésére, így egyre inkább elvárás a „mindent egy kézből” megoldások alkalmazása. Ez viszont a beszállítói oldalon olyan tudás meglététét teszi szükségessé, ami egy hagyományos TIER láncolatban lévő beszállító számára nem volt szükséges. A komplex termékmenedzsment olyan tudás, aminek megszerzése elsősorban tapasztalati alapon működik. Ezen kívül kiemelt jelentőségű az igen magas szintű szakmai network kialakítása, melynek tagjait biztonsággal és bizalommal lehet mozgatni egy-egy projekt alkalmával.